A régi barátokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb áldás, hogy az ember megengedheti magának, hogy hülyét csináljon magából elÅ‘ttük.  (Ralph Waldo Emerson)

...Lehet, hogy az égbolt egy édes vízű óriás tenger, s lehet, hogy nem is az ég alatt, hanem fölötte élünk; lehet, hogy pont fordítva látjuk a dolgokat, s a föld maga az égbolt, és amikor meghalunk, talán csak belezuhanunk az égbe...  (José Luis Peixoto)

...A sérült lelkű ember veszélyes, mert tudja, hogyan kell túlélni...  (részlet a Végzet c. filmbÅ‘l)

Borzasztó, ha nem tudod, ki vagy valójában. Eltűnik a lélek, s a bizonytalanság pokol...

"Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önzÅ‘ emberek igazságtalansága, és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert Å‘ valóban testvérének Å‘rizÅ‘je, és az elveszett gyermekek meglelÅ‘je. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentÅ‘ haraggal, és amazokra is akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok."  (Ezékiel 25:17)

" Isten hozzád, akár élsz, akár halsz! Kilátásaid nem a legrózsásabbak; a félelmetes táncmulatság, amelybe belesodródtál, még jó néhány bűnös esztendeig eltart, és nem mernénk nagy összegbe fogadni, hogy ép bÅ‘rrel menekülsz. Öszintén szólva nem is igen törÅ‘dünk vele, nyitva hagyjuk a kérdést. Egyszerűségedet felfokozó testi - szellemi kalandokon mentél keresztül, lélekben túlélted azt, amit testben talán semmiképp sem élhetsz túl. Voltak pillanatok, midÅ‘n halálból és paráznaságból a szeretet álma derengett föl benned sejtelmesen, uralkodói módon. Vajon a halálnak ebbÅ‘l a világraszóló ünnepébÅ‘l, a borús esteli eget körös-körül pirosra festÅ‘ gonosz, lázas tűzvészbÅ‘l is feltámad egykor a szeretet? "   /Thomas Mann - A Varázshegy (1924) /